Elnézést

Ne haragudjatok a nagy szünet miatt! Az életem teljesen felfordult, költözöm Ausztriába egy évre. Amint tudom, írom a folytatást, de most minden időmet a nyelvtanulásnak szentelem. Köszönöm a türelmeteket és azt, hogy ilyen sokan olvassátok a blogot! *-*

A díjat amit kaptam, szintén igyekszem hamar kitenni. Nagyon hálás vagyok érte MonikaOfficial - nak! <3

14. fejezet

Nana szemszöge:

 

Most értünk vissza az interjúról. Rákérdeztek és Niall nem tagadta. Együtt van Dominicával. Már beletörődtem, hogy nincs esélyem és úgy döntöttem nem utasítom el alapból Lukeot. 

 - Louiiiis! - kiabálok oda a barátomnak, aki épp Harry ölében ül és nagyon nevet valamin. Még szoknom kell a látványt, hogy ők így legjobb barátok. Néha szerelmespárt játszanak.

 - Igen, Tündérke?

 - Eljössz velem vásárolni? Kéne valami csini estére - pislogok kérlelőn.

  - Indulhatunk is, ha gondolod - ugrik fel széles mosollyal. 

 - Felszaladok a táskámért és mehetünk - állok fel én is. Két perccel később Lou oldalán lépek ki a hotelből. Leint egy taxit és a plázához vitetjük magunkat. 

 Órákig nézelődünk, de nem találok semmi igazán hozzám és az alkalomhoz illőt.

 - Louu! Üljünk le valahol, szükségem van egy kávéra! - kérlelem, ő pedig helyesel. Louis szeret vásárolni, de szerintem már az agyára megyek kicsit. Elvégre tényleg itt vagyunk két órája és csak egy üveg vizet vettem eddig. 

 - Mesélj Eleanorról! 

 - Mit meséljek? - mosolyog.

 - Hogy ismerted meg? - kérdezem.

 - Harrynek régi barátja volt, ő mutatta be, mert azt gondolta, összeillenénk. Úgy néz ki, igaza volt.

 - És hogy jöttetek össze?

 - Csináltunk a villában egy bulit közeli barátoknak - kezdi és elmélázva vigyorog. - Akkor már tetszett és ezt Harry is tudta. Üvegezéskor azt kaptam, hogy csókoljam meg őt. Alig mertem, de aztán megtettem. Nem tudom elmondani, milyen jó érzés volt és akkor már tudtam, hogy én sem vagyok közömbös neki. A játék után kicsit részegen megkértem, hogy randizzon velem, belement és aztán már minden simán ment.

 - Szereted? - kérdezem.

 - Nagyon - feleli.

 - Milyen érzés?

 - Fantasztikus és borzalmas.

 - Ezt hogy érted? - döbbenek meg.

 - Fantasztikus, mert ő is szeret engem és nagyon boldoggá tesz. De borzalmas, mert félek, hogy nem vagyok elég jó neki és elveszíthetem. És azt nem bírnám ki - suttogja el a mondat végét torz arccal.

 - Emiatt ne aggódj! Szerelmes beléd - veregetem meg a karját, mire mosolya újra visszatér.

 - Tudom. Mennünk kéne, ha még ma szeretnél randizni a hercegeddel!

 - Nekem nem ő a hercegem - sóhajtok és elrepül a jókedvem.

 - Nem tudhatod - most Louis bíztat engem. - Kiderül ma este.

 Engedelmesen követem és belépünk a következő boltba. Az eladólány egy magas, szőke-kék hajú szépség. Velem egykorú lehet.

 - Milyen elképzelésed van? - kérdezi, mikor elmondom, mit szeretnénk.

 - Ne legyen túl rövid vagy túl hosszú, és túl csicsás se. Semmi extra.

 - Hm.. - bólogat. - Gyere - invitál és elindul, mi meg követjük. Egy fogashoz vezet, amin rengeteg ruha lóg és matatni kezd közöttük. 

 - Meg is van! - emel ki egyet és elém tartja. Bizsergés fut végig rajtam és szó nélkül veszem ki a kezéből. Gyönyörű ruha! A próbafülkében óvatosan magamra húzom és csodálva figyelem. Érzem, hogy ez A ruha! Mosolyogva lépek ki, hogy megmutassam nekik. Louis mosolyogva bólogat, a lány pedig megszólal.

 - Tudod, éreztem, hogy tökéletes lesz ez neked.

 - Igen? Jók a megérzéseid - mosolygok. - Már csak egy cipő kell hozzá. Amúgy Nana vagyok - nyújtok kezet.

 - Fifi - lép közelebb és megölel. - Tudom ám, hogy kik vagytok - neveti el magát, mikor elenged. 

 - Igen? - kérdezi Lou. - És hogyhogy nem ájultál el a naaaagy Louis Tomlinsontól? - vigyorog.

 - Elkéstél ezzel pár évet. Hatalmas rajongó voltam pár éve, bár Harry volt a kedvencem - nevet még mindig.

 - Igazán? Nem ér! Mindenkinek ő a kedvence! - imitál pityergést Lou. 

 - Nem igazán, a húgom téged szeret.

 - Imádom a húgod! Mondd meg neki! - vidul fel.

 - Inkább ezt nem, mert el is ájul. Ő még mindig nagyon nagy fan - ez a lány vajon mindig ennyit nevet. - Na de keresnünk kell egy cipőt Nanának, indul tovább és mi követjük. Igazán aranyos lány. Fél órán belül cipőm is van meg ékszereim.

 - Köszönök mindent, Fifi! Van kedved egyik nap egy kávéhoz? - kérdezem, miután kifizettük a cuccaim.

 - Nagyon szívesen. Leírom a számom és hívj, ha ráérsz - körmöl egy papírra és átnyújtja. Zsebre teszem és gyorsan elköszönünk. 

 Visszaérve a hotelbe azt veszem észre, hogy már csak két és fél órám van, míg jön értem Luke. Amy segít elkészülni, a hajam feltűzöm, finom parfümöt fújok magamra, a ruha csodásan áll és kivételesen szépnek látom magam. 

Pontban hétkor sétálok le a lépcsőn, Louis lejön velem és mikor Luke mosolyogva jön felém, úgy érzem, évek óta erre a pillanatra vártam. 

 - Vigyázz rá! - int komolyan Loius Lukenak.

 - Vigyázok - bólint ő, mire a barátom ad egy puszit és visszafordul.

 - Szia - mosolygok.

 - Szia. Gyönyörű vagy! - bókol, amit pirulva köszönök meg és követem az autójához. Szép estének ígérkezik.

 - Sajnos ez nem az én autóm, csak bérelt - szabadkozik, de nem igazán értem, hogy ez miért baj és ezt meg is jegyzem. 

 - Az enyém sokkal jobb - bizonygatja.

 - Nem igazán értek hozzá, Luke. Ha azt mondod, ez a világ legjobb kocsija, elhiszem - nevetek. Az út kellemesen telik, meglepően oldott a hangulat. Egy gyönyörű étteremhez érkezünk, ami ki van világítva.

 - Luke, itt nincs senki - nézek körbe, mikor belépünk.

 - Kibéreltem ma estére - mosolyog. Oh, értem. 

 Leülünk a helyiségben levő egyetlen asztalhoz, amely fel van díszítve és gyönyörű csokor áll a közepén.

 - Mit hozhatok inni? - jelenik meg egy pincér. 

 - Egy narancslét szeretnék egyelőre.

 - Két narancslé - mondja erre Luke.

 - Mindjárt hozom, addig döntsék el, mit szeretnének enni - mosolyog és elsiet. Mindketten az étlapot böngésszük, végül egy fura nevű francia étel mellett döntök. Fogalmam sincs mi az, de a pincér bólogat, mikor felírja, úgyhogy biztos finom lehet. Miközben a vacsoránkra várunk, semleges témákról beszélgetünk. Kérdez a kezdetekről és én mesélek neki mégjobban kiszínezve a hamis történetem. Nem neki akarom elmondani az igazit. Ő is mesél és nagyon jól érzem magam. Beszélgetünk, mint jó barátok, néha bókol, amin elpirulok, tudom, mennyire szereti a húgát és én mesélek neki a fiúkról. Kérdez Louról, a barátságunkról és én örömmel mesélek neki. A vacsora igazán finom, bár volt benne valami, amit nem ismertem és elég ijesztően nézett ki, szóval azt otthagytam a tányéron. A pincér integet az ajtóból mikor beülünk a kocsiba. A hotelhez érve mindketten kiszálunk és Luke az ajtóhoz kísér.

 - Jól éreztem magam - mondja.

 - Én is, köszönöm az estét - nézek fel rá. Közel áll hozzám, túl közel. Hosszan a szemembe néz majd lassan közelíteni kezd. Úgy határozok, hogy belemegyek és az utolsó milimétereket én teszem meg. Óvatosan nyomja hűvös ajkát az enyémre és én bátortalanul viszonzom. Egy hangyányit bizsergető az érzés és egész kellemes. Luke kicsit elhúzódik, de mikor látja, hogy élveztem, újra megcsókol, de most igazán és nem csak engedem, hanem a nyakát átkarolva mélyítem el. Aztán hirtelen magamhoz térek.

 - Jobb, ha most megyek - húzódok el és ő is hátrébb lép.

 - Igazad van. Jó éjt - int és mosolyogva sarkon fordul. Széles vigyorral az arcomon baktatok fel a lépcsőn és még az sem szegi a kedvem, hogy Niall jön szembe Dominica kezét fogva, sőt vidáman odaköszönök nekik, mire mindketten döbbenten bàmulnak. A szobába érve gyorsan levetkőzöm, pizsamába bújok és gyors SMS-t írok Lounak, miközben az ágyra heveredek.

 "Visszaértem. Átmehetek?"

A válasz pár másodpercen belül érkezik és boldogan tipegek át a legjobb barátaim szobájába. Valakinek mesélnem kell. 

Sziasztok! Itt az új rész. (Köszönöm Fifinek a segítséget!) Remélem tetszett nektek! Puszi: A. xx

13. fejezet

Niall szemszöge: 

A buli óta eltelt egy nap. Most épp úton vagyunk Párizsba, de ez alkalommal nem önt el lelkesedés a dolog iránt. Nem érdekel. Egy napja volt a buli és Nana azóta rám se néz, ráadásul boldognak látszik. Sok időt tölt Louissal. Tegnap medencézés közben leégtek és olyan bájos volt a lány állandóan pirult arccal. Most Harry vállára dőlve alszik, ahogy Liam kivételével mindenki. Idegesen dobálom a számba a chipset, sajnos ha stresszes vagyok, evéssel vezetem le, de most nem segít. A busz gyorsan halad, de a monoton zúgás most nem tud álomba ringatni.

 - Niall! Mi a gond? Szarul nézel ki - pillant fel Liam.

 - Ah, semmi fontos - sóhajtok fel.

 - Azt kétlem. Na gyere! - állít fel és átlökdös a hálórészre. - Most pedig elmondod, min szenvedsz, ezért vagyok a barátod! - néz rám szigorúan. Azért ez jól esik.

 - Tetszik Nana - kezdem.

 - Igen, ezt tudom. De hol a probléma? - bólogat. - Várjunk. Te együtt vagy azzal a tegnapi  szőkeciklonnal? - mered rám. Lehorgasztom a fejem.

 - Úgy tűnik - alig merem kimondani.

 - És mégis miért, ha Nana tetszik? 

 - Nem tudom. Így alakult. Na jó! Akkor jöttünk össze, mikor Nanát felhívta Turner.

 - Bosszúból? Normális vagy, Niall? 

 - Akkor jól esett, hogy nekem is van valakim. 

 - Most meg már bánod, mi? Ennél többre tartottalak. Nem játszhatsz így a lányokkal! Te kihasználod a szöszit! - nincs dolog, ami jobban rá tudna ébreszteni az igazságra, mint Liam felháborodása. Teljesen igaza van. Én nem ilyen vagyok!

- Igazad van. Szakítok Domival, amint találkozunk. De lehet, hogy adnom kéne neki egy esélyt. Elvégre, rendes lány - győzködöm magam.

 - Ha te rendesnek tartod, hogy a megismerkedésetek napján lefeküdt veled, akkor nem tudom, mit várjak. Ez nem jó kezdet egy kapcsolatnak. Ez kaland volt. De egy kapcsolatot fel kell építeni. Te a csúcsponttal akarod elkezdeni? - Liam bosszúsan méreget. 

 - Értem, amit mondasz. Igazad van. De Nana akkor sem lesz az enyém! 

 - Nagyon rosszul látod a dolgokat, haver! Figyelj! Nana sosem lesz a tied! Eljön majd az ideje, hogy úgy dönt, melletted akar lenni, de az teljesen más! És így lesztek boldogok! Egyenrangú társakként! - Liam úgy beszél, mint egy felnőtt, mint az apám. Ebben is szeretnék hozzá hasonlítani, Liam nagyon okos.

 - Nem akarna velem lenni! Ott van neki Turner! Aki jóképű! Aki izmos! Aki érdekes! Miért venne észre engem, ugyan már!

 - Várd ki a végét! Szerintem nem vagy közömbös Nanának.

 - Jaj Liam, tudom, hogy nem jelentek neki semmit! Keresztülnéz rajtam - mutogatok.

 - Te tudod. Mindegy is! Szedd össze magad! A depis Niallt aztán végképp nem fogja észrevenni vagy neadjisten' megkedvelni.

 - Már kedvelt. Megpuszilt. De most meg már egy napja felém se pillant. 

 - Te most komolyan ekkora hülye vagy, vagy csak viccelsz?!

 - Ez nem vicces! - meredek rá.

 - Azóta nem beszél veled, hogy összejöttél Domival. Szóval féltékeny - néz ràm diadalmasan.

 - Tudod, Liam, tőled reálisabb dolgokhoz szoktam - nevetem el magam kínomban.

 - Jó, én nem győzködlek, azt hiszem most már minden rendben lesz. 

 - Nem lesz! - vitatkozom. - Miről beszélsz?

 - Kezdd újra! Legyél vele kedves, segítőkész! Ne gondolj Lukera! Csak egyszerűen add önmagad! Aztán meglátjuk.

 - Rendben - felelem hosszú gondolkodás után. - Köszönöm, Liam! Nagyon köszönöm! 

 - Nincs mit! De ha ezek után valami új baromságot csinálsz, ne hozzám gyere! - bokszol a vállamba és mosolyogva otthagy. Liam a pótapám.

Nana szemszöge: 

Fájó nyakkal ébredek, a fejem Harry vállán és a göndör fürtök az arcom cirógatják. Lassan emelem fel a fejem és körbenézek. Harry másik oldalán Louis alszik, Zayn a fotelben horkol, Liam olvas valamit, Niall pedig velem szemben ül a padlón. Mikor észreveszi, hogy felébredtem, elmosolyodik és halkan megszólal.

 - Hogy aludtál? - egy ideig csak bámulok rá. A koncert óta nem beszéltünk, ránézni sem mertem, erre most kérdezett valamit. Mit is?

 - Öhm, jól, köszi - motyogok.

 - Nem vagy éhes? Most csináltam szendvicseket. Gondoltam, hamarosan felébredtek.

 - Rendes tőled, de nem vagyok éhes - mondom és eközben Harry is felébred. Neki persze azonnal kell a kaja, Louis lökdösve tápászodik fel, ezzel felriasztva a barátját.

 - Jól aludtál, Boo Bear? - kérdezem vigyorogva.

 - Nagyon. Aztán Harry oldalbavágott - nyöszörgi. 

 - Csináltam kaját, ehetsz, ha kérsz - szól közbe Niall.

 - Oh, remek! Köszi, haver! Na gyere, kislány, enned kell, vagy elfogysz! - rángat magával és én ezt cseppet sem bánom, mert nincs kedvem ottmaradni az írrel.

 Miután teleettük magunkat, Troy lép közénk. 

 - Mindjárt megérkezünk. Azonnal az arénához visznek minket és csak két óra van a kezdésig. Kérlek, ne baromkodjátok el a próbát, nincs idő rá! Este nincs buli, de a holnapi napotok egy délelőtti interjú kivételével szabad - darálja le a menetrendet. Ezaaz! Nincs este program, tehát randizom Lukekal! El kell mennem vásárolni, nincs egy szép ruhám! 

 Pár perccel később valóban megérkezünk és kezdetét veszi a háromórás rohanás. Két óra próba és öltözködés. Utàna a koncert. Még most is annyira hihetetlen felfogni, hogy ezeknek a fiúknak vagyok az előzenekara. És nem csak ez. Lou és Harry tényleg nagyon jó barátaim lettek. Ami még meglepő, hogy Zayn is. Azzal, hogy egy szobába kerültünk, kialakult egy kezdetleges, barátsághoz hasonló kapcsolat köztünk és én ennek roppantul örülök. Nem gondoltam volna az első találkozásunk után, hogy így fog alakulni. Liam talán az, akivel szinte semmi kontaktusom nincs, de ő is nagyon kedves és segítőkész, ha így adódik. És Niall.. nos, ő Niall. Kár erről beszélni.

 A koncert a szokásos módon zajlik, azonban mikor az utolsó előtti számom kezdeném, Louis és Harry szalad be a színpadra. A közönség tombol, én pedig kérdőn nézek rájuk. 

 - Csatlakozhatunk? - kiabál a mikrofonba Harry. Többezer lányhang sikítja egyszerre az igent és én is mosolyogva bólogatok. Nem tudom, kitől származik az ötlet, de kétségtelenül feldobja a bulit. Együtt énekeljük végig a pörgős számot és meglepően jól hangzik. Sosem énekeltünk még együtt, de nagyon tetszik. Ugrálunk, táncolunk és a közönség hangosabb, mint valaha tapasztaltam. Látom a zokogó lányokat és mikor vége a dalnak, újra a számhoz emelem a mikrofont.

 - Remélem jól érzitek magatokat! Szeretnék mondani valamit! Pár éve én is egy voltam közületek! Ugyanolyan rajongó voltam, mint ti. Koncertekre jártam. Van egy aláírásom Loutól..

 - Komolyan? - röhögi el magát, mire mint lavina indul és az egész nézőtér felnevet.

 - Majd megmutatom - vigyorgok. - Csak annyit szeretnék mondani, hogy ma ez a két fiú itt mellettem, a két legjobb barátom és nagyon sokat köszönhetek nekik! Éneklitek velem az utolsó dalt?

 A közönség tombolva biztatja őket, hogy tegyék meg és ugye erre nem lehet nemet mondani. A lábamat lóbálva ülök a színpad szélén, két oldalamon Harry és Louis. Az első versszakot egyedül éneklem, aztán a másodiknál ők is bekapcsolódnak. Igaz, hogy ez egy szerelmes szám és nem velük kéne énekelnem, hanem a valahol színfalak mögött álló sráccal, de ebben a pillanatban úgy érzem menten felrobbanok a boldogságtól, mert annyi van bennem, hogy nem is tudom feldolgozni. Bárcsak el lehetne raktározni, úgy, mint a csokoládét, hogy elővehessük a borúsabb napokon!

- Köszönöm, hogy itt vagytok! Éés most következik a világ legjobb fiúbandája!! - kiabálok. - A ONE DIRECTION!!!

 Hatalmas adrenalintúltengéssel szaladok le a színpadról, megölelem Lout és vidáman sok sikert kívánok a többieknek. Ez volt életem eddigi legjobb koncertje!

Sziasztook! Itt a rész, remélem tetszett nektek is! Én személy szerint itt vigyorgok, mert eléggé beleélem magam ^.^ Hozom hamarosan a folytatást! Puszi: A. xx

12. fejezet

Nana szemszöge:

Másnaposság. Csúnya egy dolog, főleg akkor, ha nem emlékszel az előtte levő estére. Nyöszörögve nyitom ki a szemem, de azonnal vissza is csukom, mert fájdalom hasít a fejembe. 

 - Felébredtél? - hallok meg egy hangot, mire a fájdalommal nem törődve ugrok fel. 

 - Jaj de megijedtem! - meredek Loura, aki vigyorogva néz. 

 - Jó reggelt, Partyqueen!

 - Ne csináld, nem vicces! - motyogok párnába fúrt arccal. 

 - Szépen kiütötted magad, mit ne mondjak. Mire emlékszel? - hallom, hogy még mindig mosolyog.

 - Semmire, Louis.

 - Hadd segítsek! Nem kis mennyiségű alkoholt ittál, felszedtél egy idegent, eléggé összemelegedtetek és majdnem hazamentèl vele.

 - Nee. Ki volt az? - fogom a fejem szégyenemben.

 - Valami Mark. 

 - Hogy kicsoda?! - ugrok fel másodjára is.

 - Nézz bele a mobilodba! Találsz ott valami érdekeset.

Idegesen kapom fel a telefont. Több, mint hatezer értesítés Instagramon. Kapkodva lépek be és lefagyok attól, ami fogad. Ott állok cseppet sem józanul, piros arccal, egy jóképű srác karol át szorosan és puszit nyom az arcomra. Nagyon ismerős. Mark. A francba! 

 - Hogy került ő oda? - kérdezem.

 - Egyszer csak megjelent a tömegben és te odarohantál hozzá. Órákig csak vele voltál.

Döbbenten hallgatok és hirtelen nem tudom, mi a nagyobb baj. Azt hiszik, hogy Mark a barátom, vagyis a pasim és Niall is azt hiszi. Jaj nekem!

- Éés.... történt valami? - félve kérdezem.

 - Csak smároltatok meg tapizott, semmi extra. Jaj, ne izgulj! Velünk ez minden buliban így van, nincs ezzel baj, Tündérke! Menjünk le reggelizni! - próbál biztatni.

A fürdőbe megyek és pár perc alatt elkészülök. A hajam laza kontyban feltűzöm a fejem tetejére és elindulunk lefelé. Vagyis indulnánk. Mikor kilépünk a szobából, ezzel egyidőben jelenik meg Niall is a folyosón, de nincs egyedül. Ott sétál mögötte Dominica. Hát mégse álmodtam. Niall egy pillanatra megdermed, aztán megfogja a lány kezét és szó nélkül sétálnak el mellettünk. Dominica gúnyosan vigyorogva néz ràm. Fájdalom költözik a belsőmbe, de nem hagyom, hogy ez kívülről látszódjon. Nagy levegőt véve indulok le a lépcsőn Lou mellett és merev arccal nézem, ahogy Niall Dominica derekára simítja a kezét, majd hellyel kínálja. Erőltetett mosollyal köszönök a többieknek és egy nagy szendvicset veszek a tányéromra. 

 - Hogy vagy, Nana? - pislog rám Harry.

 - Remekül. Hasogat a fejem - dörzsölöm a homlokom.

 - Louis! Te miért Aunával aludtál? - jelenik meg mérgesen Troy. Hoppá. Niall érdekes arccal mered rám, Liam a homlokát ráncolja, Harry pedig pirulva néz félre.

 - Azért, Főnök, mert Nana nem volt jól, Harry meg felhozott egy csajt és nem akartam a tevékenységük közben ott aludni mellettük - mered rá Lou makacs arckifejezéssel.

 - Khm. Nos, akkor ezt most hagyjuk. Más. Nana! Ez mi? - emeli fel a kezében tartott újságot, aminek a címlapján én vigyorgok Mark karjaiban. Ilyen nincs! 

 - Semmi. Csak egy régi barátom.

 - Reméltem. Oké. Ma nincs semmi dolgunk, szerintem pihenhettek. Ne nagyon menjetek semerre, ha mégis, legyen veletek egy testőr. Nekem most mennem kell. Sziasztok - hadarja és már el is siet. Csendesen esszük tovább a reggelit. Hirtelen rezegni kezd a mobilom. Luke. Niallre pillantok, aki engem figyel, majd mosolyogva fogadom a hívást.

 - Szia Luke!

 - Szia! Zavarlak?

 - Ugyan! Te sosem zavarsz! - felelem vidám hangon felállok, de csak olyan távolságra sétálok az asztaltól, hogy azért mindent halljanak.

 - Szabad a holnaputáni estéd?

 - Oh, nem tudom, egy pillanat. Liaam? Lesz valami szerda este?

 - Nem hiszem, nem tudok róla.

 -Köszi - mosolygok és újra Lukenak beszélek. - Szabad.

 - Ez remek! Melyik hotelben lesztek?

 - Még nem tudom, de amint odaérünk, elküldöm a címet.

 - Köszönöm! Amúgy milyen napod lesz? - kérdezi.

 - Laza. Nincs semmi dolgunk. Neked? 

 - Egy válogatásra megyek, valami akciófilmhez.

 - Wow! Szorítok! Tuti meglesz! - mondom szélesen mosolyogva. A szemem sarkából látom, hogy Niall figyel és ki tudja mi okból mondom ki a következő mondatot.

 - Te semmit sem bénázol el! - hangsúlyozom ki az első szót.

 - Ugyan! - nevet, közben Niall felugrik, kirohan és becsapja maga mögött az ajtót.

 - Most megyek, hívj bármikor - köszönök el.

 - Oké, szép napot!

 - Neked is! Szia - nyomom ki a telefont és az asztalhoz sétálok. Dominica Niall után siet, én meg leülök a többiek közé.

 - Csinálunk valamit? - kérdezem.

 - Én alszom - nyöszörgi Harry félig az asztalon fekve, Zayn szintén ezt válaszolja és Liam is hárít. Csalódottan nézek Loura.

 - Ugye te nem akarsz lerázni? - pislogok.

 - Soha. Menjünk el valahova! Nincs kedvem a szobában tunyulni, meg a srácok úgyis ott alszanak.

 - Fürödjünk! Nagyon szép idő van és gyönyörű az a medence kinn! - javasolom, Louis pedig azonnal belemegy.

Tíz perccel később törülközővel a vállunkon, papucsban csattogunk ki a vízhez. Vannak kinn páran, de nem sok korunkbeli, inkább az idősebb korosztály. Én szépen lepakolok, Louis azonban csak ledobja a cuccait és nekifutásból beugrik egy üres medencébe. Nevetve figyelem és ledőlök egy nyugágyra napozni. Alig hunyom le a szemem, mikor érzem, hogy valami hideg ér hozzám, a következő pillanatban már a levegőben vagyok és Louis rohan velem a medence felé. 

 - Louuu! - sikítok. - Nem tudok úszni!

 - Nyugi, nem hagynám, hogy bajod legyen! - rugaszkodik el és máris a hideg vízben vagyunk. Rémülten kapaszkodok a nyakába, a hideg víz, mint ezer apró gombostű szurkálja a bőröm. Lou nevetve áll meg. 

 - Ne parázz már, Kislány! Nem olyan mély! 

Próbálok hinni neki és óvatosan leeresztem a lábam. Aha, épp, hogy a fejem kilátszik.

 - Szerezz nekem egy olyan nagy rózsaszín úszógumit! Akkor benn maradok.

 - Nem is értem, hogy hihetted, hogy hagylak napozni. Fürödni jöttünk ki! - vigyorog és a medence széléhez úszik, ahonnan lenyúl egy pink csodát és én máris biztonságban érzem magam. Boldogan ülök a vízen ringatózva, miközben Lou körülöttem úszkàl és azzal szórakozik, hogy hátbatámad vízipisztollyal.

 - Mi volt ez a reggeli akció? - kérdezi váratlanul, miközben a fegyverét tölti.

 - Mire gondolsz? - vigyorgok miközben eszembe jut Niall arca, ahogy Lukenak nyalizok.

 - Tudod jól! Niallnak nagyon rosszulesett! 

 - Nekem is rosszulesett, hogy idehozta azt a libát! - vágok vissza.

 - Miért nem mondtad, hogy Horan tetszik? - mosolyodik el.

 - Mert nem fontos. Már mindegy. 

 - Hogy lenne mindegy? Odavan érted!

 - Hah! Persze, tudod nekem is ez jutott eszembe, miközben Dominicával smárolt. Pont ez.

 - Jó, befogom.

Egy ideig csendben vagyunk, Louis erősen koncentrál a pisztolyra, ugyanis sikeresen szétszedte, de nem tudja összerakni. Kiül a medence szélére és dühös arccal méregeti a romokat. Mellé evezek az úszógumimmal, kimászok és ledőlök napozni. 

Louis szemszöge:

 

Valamit nagyon félreértett ez a két gyerek, de majd én helyrehozom. Honnan szedte egyáltalán Niall ezt a libát? Mondjuk Nana is összejött a buliban valakivel és lehet, hogy együtt lennének, ha engedem, hogy vele menjen. Bosszúsan hagyom ott a medence szélén a pisztoly roncsait. Ledőlök a Nana melletti ágyra, úgy tűnik elaludt. Én is lehunyom a szemem és végiggondolom az elmúlt időszakot. Szinte csak most ismertem meg ezt a lányt, mégis, mintha már hónapokkal ezelőtt lett volna. Tegnap, mikor a vállamon sírta el, hogy tetszik neki valaki, álmomban sem gondoltam volna, hogy Niallről beszél. És vajon honnan tudta, hogy összeszedett valakit? Hiszen ez közvetlenül koncert után volt, még mi sem tudtuk. Ezt nem értem.

 Valahol a gondolataim közepén elaludhattam, mert arra ébredek, hogy fáj mindenem. 

 - Auu! - ülök fel, Nana ugyanígy szenved mellettem. A naptejet elfelejtettük. Tanácstalanul meredek rá, ő pedig elneveti magát. 

 - Lou, látnád magad! Van egy kéz a hasadon - vihog. Ijedten pillantok le és valóban. A kezem a hasamon volt mikor elaludtam, most pedig a piros bőröm közepén egy világos kéz virít. Szuper. Én is elröhögöm magam, annyira komikus a helyzet, aztán megpróbálok óvatosan felàllni. Botladozva vonulunk fel a lépcsőn a szobába. 

 - Mindjárt jövök, csak felöltözöm - szólok oda neki és belépek az ajtónkon. Harry az ágyában szuszog, vigyorogva nézem. Ilyen látvány után senki nem hinné el milyen mocskosul perverz a srác. Kócos a haja és mosolyog àlmában. Csendben odalépek a bőröndhöz és gyorsan átöltözök. Pólót nem merek felvenni, a kezembe veszek egyet és próbálok észrevétlenül eljutni az ajtóhoz, azonban ügyesen megbotlok a szoba közepén hagyott papucsomban és hatalmasat borulok.

 - Útisten! Vigyázz!! Ellenség! - ugrik fel Harry ordítva.

 - Milyen ellenség? Csak én vagyok - pillantok fel fájdalmasan. A szőnyeg kellemetlenül szúrja a bőrömet.

 - Megtámadtak, jönnek  - motyogja. - Te meg hogy nézel ki? - tér magához, mikor rámnéz.

 - Leégtem - felelek.

 - Szèp minta - vigyorog.

 - Köszi, Harry, tudtam, hogy számíthatok rád. Kéne valami krém a bőrünkre, honnan szedjek?

 - Bőrötökre? Kiknek?

 - Nanával voltam kinn, rémlik? 

 - Oh, Billnèl tuti van valami, azonnal átmegyek - ugrik fel.

 - Oké, mi is megyünk, csak szólok a Tündérnek.

Átsétálok a másik szobához és óvatosan nyitok be. Zayn tuti alszik. Nana jelenik meg és szó nélkül tol kifelé.

 - Ne ébresszük fel, olyan édesen alszik - suttog.

 - Felőlem! Menjünk át Billhez, Harry szerint tud adni valamit az égésre.

 Bill egy fehér flakonnal a kezében vár minket. Ő Nana, Harry pedig az én bőrömet vette kezelésbe és hamar szűnni kezdett az égő érzés.

 - Na most szépen ledőltök pihenni és úgy két óráig meg se mozduljatok - adja ki a parancsot, mi meg az én szobámba indulunk, miután megköszöntük a segítséget. Óvatos mozdulatokkal helyezkedünk el, Harry bekapcsol egy filmet és mellénk telepedik. Szép óráknak nézünk elébe.

Sziasztok! Ez a rész nem túl eseménydús, inkább csak színesíti a történetet. Remélem tetszett :) Puszi: A. xx

11. fejezet

Nana szemszöge: 

  

Túljátszott vidámsággal kívánok szerencsét a fiúknak, majd mielőtt meglátnák az arcomat, az öltözőbe rohanok. Dominica itt van és el fogja venni tőlem Niallt. Nem mintha az enyém lenne. Bármennyire is igyekszem, érzem, hogy csak barátok lehetünk. Ezzel csak az az apró bökkenő, hogy ha Dominica behálózza, a barátságából sem jut nekem. Álnok kígyó az a lány. Gyorsan megmosom az arcom, kiigazítom a sminkem és visszasétálok a VIP részlegre. A fiúk szokás szerint fantasztikusak. Figyelem Dominicát és figyelem Niallt. Egy-két pillanatra biztos észrevette az előtte ugráló lányt, látom a mosolyt az arcán és ezekben a percekben mondok le az ír srácról. Pontosítva abban a pillanatban adom fel, mikor látom, hogy Niall belecsap a felé nyújtott kezekbe, Dominicánál egy fehér cetli villan, és ez a darab papír végül a srác farzsebében köt ki. Eltette. Hirtelen állok fel és az öltözőmbe menekülök. Egy csomag keksszel, egy üveg vízzel és a zenelejátszómmal kucorodok a fotelbe. Újra megkeresem a durva metálzenéimet és olyan hangosra állítom, hogy a saját gondolataim se halljam. Nem tudom, mennyi idő telt el, épp a Twilight of the Thunder God szól az Amon Amarthtól, mikor nyílik az ajtó és Louis dugja be a fejét. Elmosolyodik, becsukja maga mögött és elémsétál. Elkezd beszélni, de csak a tátogását látom és közben bólogatok. Várakozóan néz rám, mire kikapom a fülemből a zenét. 

 - Elismételnéd? - kérdezem vigyorogva.

 - Te nem hallottál semmit és hagytad, hogy végigmondjam? - háborodik fel.

 - Ne haragudj, Boo Bear, de elég komikus volt - pislogok rá.

 - Mázlid van, hogy bírlak, kislány! Na szóval röviden azt kérdeztem, hogy mi a baj. Mesélj Tündérke!

Rögtön végeszakad a jókedvemnek. Ezt most hogy mondjam el neki?

 - Nana, bármit elmondhatsz nekem. Tudod, ugye? - guggol le elém én meg bólogatok.

 - Van egy srác - kezdem, de nem akarom elmondani, ki az. Picit megdöbben. - Nem ismerem túl régóta és most tudatosult bennem, hogy tetszik. Most, mikor azt látom, hogy mással fog összejönni - suttogom a szemem összeszorítva.

 - Bolond, ha nem kell neki a szerelmed, kislány! Gyönyörű vagy, kedves és humoros. Ki az aki ellen tud állni egy ilyen kombónak? - szorítja meg a kezem, én pedig halványan rámosolygok.

 - Úgy tűnik, mégis van ilyen.

Kopogás szakítja meg a társalgásunkat, majd pár másodperccel később Liam feje jelenik meg. Picit meglepődik, mikor meglátja milyen helyzetben beszélgetünk, de szerencsére nem tesz megjegyzést.

 - Fél óra múlva indulunk a buliba, Troy azt mondta két órát maradhatunk. Addigra legyetek kész! - és már itt sincs.

 - Nem lesz gond, Kislány! Gyere, bulizunk egyet és garantálom, hogy jól fogod érezni magad.

 - Köszi mindent Lou! Igaz barát vagy! - puszilom meg a feje búbját. - Siess öltözni és gyere vissza, ha megvagy!

 - Már elkészültem, utána jöttem hozzád. Segítek elkészülni, jó?

Boldogan mosolyogva egyezek bele és a fogashoz vezetem. Két ruha között vacilláltam délután, végül mindkettőt elhoztam, hogy majd itt döntök. Kérdően pillantok a barátomra, aki mindkét ruhát szemügyreveszi, nagy szakértelemmel méregeti őket, majd leemeli a rövidebb rózsaszín koktélruhát, elém tartja és elégedetten bólogat.

 - Tökéletes! Olyan leszel benne, mint egy szál rózsa. Na vedd fel hamar!

Nem szégyenlősködöm előtte, a fehérnemű olyan, mintha bikini lenne rajtam, úgy meg strandra mászkálok, minek piruljak pont Lou előtt? Gyorsan belebújok a ruhába, ő segít felhúzni a hátamon a cipzárt és a hajamat kezdi vizsgálni.

 - Ez maradhat így, de szereznem kell egy díszt, rögtön itt vagyok - siet ki az ajtón. Amíg távol van, megigazítom a sminkem, teszek fel még egy kis pirosítót és már kész is vagyok, mikor a répasrác visszatér egy fekete rózsadísszel és a hajamba tűzi. 

 - Tökéletes! - pillant végig rajtam. - Let's goo! Partyyy!! - ordibál és kirohan az ajtón. Nevetve követem és odasétálok a többiekhez. 

 - Ki ez a gyönyörű virágszál? - vesz észre Harry, elém lép és a kezem után nyúlva gyengéd csókot hint rá. Elpirulva köszönöm meg a bókot.

 - Auna? - hallom meg azt a hangot, amit mindennél jobban utálok.

 - Dominica?

 

Harry szemszöge:

 

Niall valami szőke playboy cicával jelent meg, ami mindnyájunkat meglepett. Nem ez a stílusa és nem olyan rég vallotta be, hogy tetszik neki Nana, aki határozottan más súlycsoport, mint ez a liba. Nem értem. Van egy olyan érzésem, hogy lemaradtam valamiről. De nagyon. Most Lout és Tündérkét várjuk. 

 - Partyyy! - rohan ki a legjobb barátom az öltözőből ordítva és mögötte megjelenik a lány. Rózsaszín ruhában és magassarkúban lépked felénk, ajkán apró mosollyal.

 - Ki ez a gyönyörű virágszál? - lépek elé és megcsókolom a kezét. Pirulva köszöni meg a bókot! Olyan aranyos lány! Nem értem Niall miért adta fel ilyen könnyen. 

 - Auna? - hallom meg a liba hangját. Mi van?

 - Dominica? - döbbent hangon kérdez vissza, de van még valami benne. Fájdalom.

 - Ismeritek egymást? - lepődik meg Niall.

 - Túlságosan is - morog Nana. Olyat látok a szemében, amitől felébred bennem egy érzés, amivel akkor találkoztam utoljára, mikor Gemmát megcsalta az exe. Nana olyan, mintha a húgom lenne. Nem hagyom, hogy szomorú legyen, bármit is kell tennem ehhez!

 Hiába faggatózik Niall, a két lány nem nagyon akar beszélni a múltról, úgyhogy egy idő után feladja és végre elindulhatunk. Nana mellé szegődöm, a kocsiban Louis és köztem ül. Mikor odaérünk a szórakozóhelyre, egy pillantást váltok a máskor életvidám, de most kissé feszült barátommal, majd közrefogjuk a lányt és a pulthoz indulunk. Louis végre összeszedi magát és már előttünk is van az első kör ital. A jó öreg vodka. Nana gondolkodás nélkül emeli fel a poharat, de mielőtt lehúzná megállítom.

- Ne siess annyira, kislány! Megígérem, hogy ma este elfelejtessz mindent és felszabadultan fogsz bulizni! Erre igyunk!

 - Köszönöm, srácok! Egészségetekre! - koccintja össze a poharainkat, majd egy húzással eltünteti az italt. Már ott is van előttünk újra egy-egy teli pohár pia, mikor Niall jelenik meg mellettünk a babával. Auna egy pillanatra megdermed, felmarkolja a poharat és magába dönti.

 - Táncolni akarok! - jelenti ki és a kezemet fogva elvonszol a pulttól. A fejemben kezd összeállni a kép, miközben követem a terem közepe felé. A kezemet fogja és vadul táncolni kezd, mintha minden frusztrációját ezzel akarná levezetni. Nem is rossz módszer. Felveszem a ritmusát, hagyom, hogy irányítson a zene és vele tálcolok. Eredetileg úgy terveztem, hogy felszedek estére egy csinos kis nőt, de úgy tűnik, nem így alakult. Nana kezd fáradni, érzem, hogy már kezd bizonytalanodni a mozgása. 

 - Visszamegyünk? Szükségem van még egy kis piára - vigyorog az arcomba. Nyugodtan. Ma este szabad. Vigyázok rá. Louis az egyik pultos lánnyal beszèlget és mikor odaérünk, bemutatja. Mira, az unokatesója. Mosolyogva puszilom meg és kérek valami koktélt magunknak. Nana vigyorogva köszöni meg és azonnal megissza a felét. Egy perc sem telik belé és hirtelen ömleni kezd belőle a szó.

 - Harry! Miért nincs itt Niall? Miért azzal a hülye ribivel táncol? Annyira utálom, hogy őt is elveszi tőlem ez a liba és nem tehetek semmit!

 - Kit vett el tőled? - kérdezem, mikor elhallgat.

 - Markot. Még a gimi utolsó évében! Úristen! - hallgat el hirtelen.

 - Mi az? - ijed meg Lou.

 - Ott van! Jesszusom, oda kell mennem! - ugrik fel és bizonytalanul elindul, mire észbekapunk, már egy magas srác előtt álldogál. Látom a fiún, hogy meglepődik, majd mosolyogni kezd. Ki a franc lehet ez? Az italomat szürcsölgetve figyelem, ahogy megfogják egymás kezét és táncolni kezdenek. Tanácstalanul nézek Loura, de ő is csak a vállát vonogatja. A sokadik koktél után kezdek picit felszabadulni és úgy döntök, keresek egy lányt. Még egy ideig figyelem a tömeget. Niall és Nana egymás közelében táncolnak a saját párjukkal. Niall józan, látom rajta és a vöröshajú lányt figyeli. Hát persze, hogy nem kell neki igazán a playboy cica. Ekkor Niall hirtelen a pult felé indul és Nanára pillantva kábultan fogom fel, hogy a magas sráccal csókolózik. Niall valami erőset kér és azonnal le is húzza. Aztán mégegyet. Eközben megérkezik a ribije, aki kuncogva cirógatja az ír hátát. Niall a harmadik pohár után lelkesen viszonozza a lány mozdulatait, én Loura bízom Nana felügyeletét és határozott léptekkel indulok a kiszemelt barna nő felé. Huszonéves lehet. 

 - Szabad egy táncra, hölgyem? - hajolok meg kissé, jobban nem merek, mert akkor valószínűleg lefejelném, ami nem túl célravezető csajozási technika. Mosolyogva csatlakozik hozzám és én egy lassú szám kezdetével átkarolom a derekát és magamhoz húzom. Végigsimítok a kecses hátán, amit semmi ruha nem fed és érzem, ahogy kicsit megremeg az érintésemre. Végigringatózzunk a számot, mikor eszembe jut valami.

 - Hogy hívnak, gyönyörűség?

 - Eva - feleli elnyílt szájjal, meglepően mély hangon. Jézusom, ez rohadt szexi! Óvatosan hajolok felé és lassan érintem össze az ajkainkat. Érzem, ahogy kapkodva veszi a levegőt és viszonozza az egyre mélyülő csókunkat. Aprót harap az alsó ajkamba és belemosolyog a számba. Asszem, jobb lesz, ha lelépünk.

Sziasztok! Két drága barátnőmnek köszönhetően hamar itt az új rész! Remélem tetszett! :) Puszi: A. xx

10. fejezet

Nana szemszöge: 

Az egész napos próba, táncolás, rohangálás és vita kellően lefárasztott és a koncert előtt épp csak egy órácskát kaptunk pihenni. Ezt az órát Louval töltöm, aki hihetetlen módon egyáltalán nem tűnik fáradtnak, sőt fel van pörögve rendesen. Folyamatosan beszél, nem bír a seggén maradni és hülyeségekkel fáraszt.

 - Nana! Idefigyelj! Hé, el ne aludj nekem! Mesélni akarok valamit!

 - Igen, Louis?

 - Képzeld, ha sok narancsot eszik az ember, szőrösebb lesz! Mostantól minden reggelire azt eszem! Nagyon ciki, hogy lassan 25 évesen alig van szőröm!

 Kész. Eddig bírtam. Kitör belőlem a nevetés és kis híján lezuhanok az ágyról, szerencsére drága barátom időben elkap.

 - Jézusom, Louis, egyszer meg fogsz ölni a baromságaiddal! - vinnyogok és az oldalamat markolászom, hogy enyhítsem a röhögés okozta fájdalmat.

 - Most mi van? - kérdezi bosszúsan. - Ha nem tudod értékelni a problémáimat, akkor nem is mondok el többet! - sértődik meg. 

 - Jaj, Louis, ne haragudj! - mászok fel hozzá és hátulról átkarolom a nyakát. Dacosan hallgat. Mellételepedek az ágy szélére, megfogom a kezét és a vállára hajtom a fejem. 

 - Naa, Boo Bear! Kérlek! Rosszabb, vagy, mint az öcséim!

- Neked vannak testvéreid? - kérdezi döbbenten, teljesen elfelejtve az eddigi problémáját. Megdermedve húzódok el tőle és jeges rémület csap belém. A francba! Ezt nem kellett volna. Lázasan kutatok az agyamban egy gyors mentőválasz után. Louis várakozóan néz rám.

 - Csak vicceltem! Tudod, hogy nincs családom - vigyorgok erőltetetten és azt hiszem, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy hazudok, de nem szól semmit, csak mosolyog.

 - Oké, nem haragszom. Viszooont, ezért büntetést érdemelsz! - ragadja meg a derekam és embertelenül csikizni kezd. Haha! Látszik, hogy nem ismer! Rezzenéstelen arccal nézek rá és nagyjából húsz másodpercbe telik, mire felfogja, hogy nem ezt a reakciót várta.

 - Nem vagy csikis?

 - Én nem, viszont nagyon értek hozzá!  - ugrok rá és a hasát veszem célba a jól bevált módszerrel, amit az öcséimen alkalmaztam kiskorunkban. Váratlanul éri a támadás, védekezni nincs ideje és máris nevetni kezd. Úgy tűnik, érzékeny a barátunk. 

Niall szemszöge: 

Hangos kilábalást hallok Nana szobájából, mikor hozzá indulok. Ijedten nyitok be, de nem azt látom, amire számítok. Igazából nem volt időm kitalálni, mire számítsak. Nana Louison fekszik és mindketten nevetnek. Mikor észrevesznek, a lány kipirultan mászik le a haveromról, én pedig nagy levegőt veszek. Csak barátok, csak barátok. Nyugi, Niall! Szuper, most már magamhoz beszélek. Ekkor veszem észre, hogy mindketten várakozóan bámulnak rám. 

 - Bocs, ha zavarok. Csak Liam szólt, hogy mennünk kell - hebegek és nem tudom nem észrevenni Nana kissé felcsúszott pólóját, amit sietve lesimít, mikor látja, hogy az odatévedt  pillantásom.

 - Oké, haver, azonnal megyünk!

Inkább nem mondok semmit, csak bénán intek és kifordulok a szobából. Mögöttem nevetés hangzik fel. Szuper! Szóval megint beégtem. 

  A fodrász és a sminkes is végzett velem, már csak a többiekre várok. Elbambulva figyelem, ahogy Nana vidáman cseverészik velük, mosolyog és ugyan ez nem nekem szól, mégis nyugalommal tölt el. Igen, tényleg tetszik, őszintén bevallom magamnak. Azóta a fiúkkal töltött délután óta nem mondtam ki, de most van időm agyalni és erre jutottam. Felesleges tagadni. Csak nézem a felkötött haját, ami mindig gyönyörű, a tejfehér bőrét, ami olyan, mint valami finom krém, a nagy szemeit, amikkel most rámpillant. Óvatosan elmodolyodom és melegség tölt el, ahogy viszonozza. A szépítkezéssel végzett, már csak öt perce van és kezd. Felállok és odasétálok. Még mindig mosolyog.

 - Izgulsz? - kérdezem.

 - Nem annyira, mint először, de azért eléggé.

 - Na gyere, egy Horan-ölelés mindig segít - húzom magamhoz. Szorosan átkarol és a vállamba fúrja az arcát. Félek, meghallja, mennyire hevesen dobog a szívem, de nem tehetek már semmit.

 - Tudom, mindig segít - motyogja a pólómba. Vigyorogva engedem el fél perccel később.

 - Jobb? - kérdezem.

 - Sokkal. Köszi - pipiskedik és egy puszit nyom az arcomra. Asszem lassan nekem lesz nyugtatásra szükségem, nem neki.

Szökdécselve elvonul és mire magamhoz térek, már hallom a hangját az erősítőkből, ahogy üdvözli a közönséget. 

 - Veled meg mi történt? Niall!! Egy perce itt állok! - integet az arcom előtt Harry.

 - Megpuszilt - mutatok az arcomra még mindig lesokkolódva.

 - Ez kész - röhögi el magát. - Csak egy puszi, tesó, nem kell elájulni! 

Mérgesen nézek rá. Nem érti. Miért is értene meg pont Styles?

 - Zaayn! - kiabálok.

 - Mi a baj? - dugja be a fejét az ajtón.

 - Raérsz?

 - A hajamat csinálom, de dumálhatunk közben, ha arra gondolsz - indul vissza én meg követem.

- Beszéltél valamit rólam Nanával? - ülök le a földre szék hiányában.

 - Aha. Vagyis kérdeztem, hogy mit gondol ugy általában a bandáról, de csak Harryt és Lout emelte ki. Téged nem.

 - Szuper - hajtom le a fejem. Ennyit erről.

 - Amikor kiabáltál vele, nagyon szomorú volt - teszi hozzá.

 - Mi?

 - Többször is beszélt akkor rólad.

 - Ah, de ez semmit nem jelent.

 - Bír téged. Csak ott van most pasiknak Luke. Akibe évek óta szerelmes. 

 - Egyre jobb! Van még valami?

 - Ne izgulj már ennyit, még van esélyed! Van két nap Párizsig! Bűvöld el!

A fejemet fogva hagyom ott Zaynt. Hát ettől nem lett jobb. Ki is ez a Luke pontosan? Nem vagyok tisztában a tinilányok álmával. Bosszúsan meredek a Google-kereső által kiadott képekre. Kigyúrt, napszítta szőke, megnyerő mosolyú srác. A tükörbe nézve elvesztem minden önbizalmam. Esélyem sincs.

 Nana teljesen feldobódva, kipirultan énekli az utolsó dalát. A szerelemről szól. "Szeretem, mikor megölelsz, ez az érzés átmelegít.." - énekeli és nekem a kezdés előtti perc jut eszembe, ahogy átölelt. Ilyen volt. Szeretem, mikor megölel. Mintha a szívemből szólna a dal. Integetve köszön el és leszalad a színpadról.

 - Mindent bele srácok! - kiabál oda nekünk és elrohan. Ez furcsa.

Nagy levegőt veszek, mosoly kerül az arcomra, ami végre nem hamis, hiszen a rajongókért teszem ezt és ők mindig boldoggá tesznek. És elkezdődik a koncert! Hatalmas bulit csinálunk, megy a szokásos ökörködés, teljesen kitisztul a fejem és nem gondolok arra a vöröshajú lányra. Ezek a percek a rajongóké! Nekik kell széppé tennünk! Ugrálok, gitározom, énekelek és mindent beleadok, hogy sikerünk legyen. Louis és Liam újfent vízícsatáznak, én is kapok egy adaggal, de most nem mérgelődök. Igyekszem nem gondolni rá, de titkon remélem, hogy figyel és tetszik neki, amit lát. Szép remények..

 

Sziasztok! Remélem tetszett a rész! Igyekszem eseménydús fejezeteket írni, azt hiszem ez ilyenre sikerült. Örülnék egy pár visszajelzésnek, ha van kedvetek, írjatok! Puszi: A. xx

 

9. fejezet

Nana szemszöge:

 '-Amióta ismered..'

Vajon mire célzott ezzel Zayn? Mielőtt rendesen elgondolkodhatnék ezen, álomba merülök és csak reggel ébredek fel arra, hogy valaki nyomkodja a vállamat. 

 - Nanaa! Ébresztő! Kelj már fel, könyörgöm! - mondja a szobatársam bosszúsan. 

 - Hány óra van? - kérdezem. 

 -Nyolc. Ne nyafogj, én is utálok korán kelni - feleli és ott hagy. Lassan kimászok az ágyból és összeszedek pár cuccot a bőröndből. A fürdőben egy gyors hidegzuhany után hamar elkészülök és mikor kimegyek Zayn már az ágyán hever felöltözve. Miközben a táskámban turkálok, megszólal.

 - Hogyhogy ilyen hamar legjobb barátok lettetek Louissal?

 - Nem vagyunk azok. Vagyis, tudod, első nap a legjobb barátjává fogadott, mikor megtudta, hogy nem hordok zoknit, de igazából nem vagyunk azok.. vagyis azok vagyunk, de nem. Öö.. érted? - kicsit elbizonytalanodom.

 - Nem teljesen - röhögi el magát. - Ennek semmi értelme.

 - Ahj, akkor máshogy mondom. Megbeszéltük, hogy azok vagyunk, tudod, mint az oviban, de nem ismerem annyira, hogy a legjobb barátom lehessen. Szóval igen is, meg nem is.

 - Naa, így mondd! Világos. Azért tudd, hogy mindannyian a barátaid leszünk, ha jobban megismerjük egymást. 

 - De Niall.. - bukik ki belőlem.

 - Niall is. Kibékültök és minden jó lesz - mosolyog biztatóan. 

 - Értem. 

 - Na, le kéne menni, csak gondoltam, megvárlak.

 - Rendben.

A hotel éttermében már mindenki ott van. Kivéve Niall. Ez fura. Általában ő az első, de úgy tűni, ma mégsem. Eszem egy zöldséges szendvicset és kávét iszom mellé. Vaníliásat. Az a kedvencem. Niall még mindig nincs itt, én végzek és felindulok a szobánkba. Már a kilincsen van a kezem, mikor egy hangot hallok a hátam mögül.

 - Várj, Nana! Beszélhetünk? 

 - Szia. Persze - fordulok szembe Niallel.

 - Szia - áll egyik lábáról a másikra, én pedig várakozóan bámulok rá. - Szeretnék bocsánatot kérni.

 - Mi volt a baj? - kérdezem válasz helyett.

 - Öhm... csak rossz napom volt, nem a te hibád. Tényleg sajnálom. 

 - Háát..

 - Haragszol? - kérdi zavartan.. és szomorúan. Hogy a fenébe tudnék haragudni, mikor a csodás kék szemeivel így néz rám?!

 - Meglátjuk - felelem mosolyogva. - Talán elmehetnénk fagyizni és akkor bepótolnánk az elmaradt beszélgetést. 

 - Komolyan? - mered rám csodálkozva.

 - Persze. Gyere be, ha megreggeliztél! - felelem és otthagyom. Mikor becsukom az ajtót magam mögött, elhagy a hirtelen jött energiám és ledőlők a fotelba. Elhívtam Niallt. Elhívtam fagyizni! Te jó ég! Fogalmam sincs honnan vettem ekkora bátorságot, de már semmi nem maradt belőle. A bőrönd mellé térdelve válogatok a ruháim közt, végül egy halványsárga rövidgatya és egy békejeles fehér póló mellett döntök. A hajamat gyorsan átfésülöm. Mennyi ideig szokott Niall reggelizni? Az órára pillantva úgy ítélem meg, még van öt percem. Gyorsan bezárom magam mögött az ajtót és bekopogok Bill szobájába. 

 -Szabad! Gyere csak be, kislány!

 - Honnan tudtad, hogy én vagyok? - lepődök meg. 

 - Négyet kopogtál és láttalak beszélni Niallel. Gondoltam, hogy benézel - mosolyog.

 - Fagyizni megyünk - vágok bele. 

 - Ennek örülök. Niall rendes srác. De csak óvatosan!

 - Persze, tudok vigyázni magamra. Meg amúgyis, randim lesz két nap múlva Luke-val. Nem akarok semmit elszúrni vagy valakit megbántani. Szóval el fogom neki mondani. 

 - Jobb lenne, ha sürgősen eldöntenéd, mit akarsz. Ne játssz a fiúkkal! 

 - Tudom, de hát egyiküket se ismerem igazából. 

 - Tudni fogod, hogy ki való hozzád. Emiatt ne aggódj! 

 - Remélem. Köszi Bill. Imádlak! - ölelem át, mire picit zavarba jön. Jaj, de kis aranyos! Nekem van a legjobb pótapukám a világon! 

 - Én is téged, kislány! 

 - Mennem kell - pillantok a mobilom kijelzőjére. 

 - Jó legyél! - vigyorog én pedig kinyitom az ajtót, de mielőtt becsuknám, utánam szól. - Csak másfél órátok van, 11-kor kezdődik a próba! 

 - Jaj tényleg! Köszi! - hajtom be az ajtót és megfordulok. Niall ajtaja épp akkor csukódik be. Remek, még van egy percem. 

 

Niall szemszöge:

Egy ideig nézem, ahogy Nana behajol Bill ajtaján. Nézem a karcsú derekát, a hosszú combjait és a gyönyörű haját. Még épp idejében csukom be magam mögött a szobaajtót, mikor megfordul. Csodaszép. Mit kezdjek magammal, hogy valahogy felérjek hozzá? Már három variációt felpróbàltam, de nem vagyok elégedett a látvánnyal. Valami nem stimmel. Pólót vegyek? Vagy egy ing jobb lenne? Talán.. Felhívom Liamet. 

 - Inget vegyél, az tuti nyerő. 

Kösz, Liam, igazad van, megmentettél. Liam mindig tudja, mi a megoldás, mit kell csinálni, olyankor is, ha nem ismeri a konkrét helyzetet. Nem tudom, hogy csinálja. Szeretnék olyan lenni, mint ő, pontosan tudni, milyen alkalomhoz, mit kell felvenni. 

 Kész vagyok. A hajam egész elfogadható lett. Mit izgulok ennyire? Még csak nem is randi lesz. Utoljára végigsimítok az ingemen, majd bekopogok a szobába. 

 - Mehetünk? - lép ki Nana.

 - Aha - válaszolom bután és óvatosan rávigyorgok. Érzem, hogy izzadni kezd a tenyerem, ez nem jó kezdet. Ő egyáltalán nincs zavarban, cseverészik az esti koncertől, hogy mennyire várja, a városról, vagy adott esetben az időjárásról. Én csak hallgatom, néha közbeszúrok ezt-azt, de a társalgást valójában ő vezeti. Össze kéne szednem magam. Mikor megérkezünk a cukrászdába, egy csendes sarokba telepedünk le. 

 - Mit hozhatok? - jelenik meg egy pincérlány.

 - Három gombóc kókusz fagylaltot szeretnék kehelyben vaníliaöntettel - pillant fel Nana.

 - Én pedig három eper, két csokis keksz és két sztracsatella gombócot szeretnék, ugyanúgy kehelyben.

 - Rendben, máris hozom - siet el a lány.

 - Mesélj valamit, eddig csak én beszéltem! - mosolyog rám, mint egy angyal.

 - Mit meséljek?

 - Bármit! Valami vicceset! Meséld el, mi volt a legkínosabb, ami azóta történt, hogy a bandában vagy!

 - Hm.. - gondolkozok. Nem akarok nagyon gázat mondani, de rosszabbnál rosszabb dolgok jutnak eszembe. - Talán az, amikor egyszer a fiúkkal üvegeztünk - kezdek bele, ő pedig érdeklődve figyel. - Nálunk voltunk. Otthon, Mullingarben. Lejött a banda egy hétvégére és Lou kitalálta, hogy játsszunk. Mertem. Egy szál pink boxerben kellett szerenádot adnom a szomszéd öreglánynak, aki nyakon öntött forró vízzel, hogy hagyjam aludni. Azóta nagyon utál. Én is őt - fejezem be a történetet. Nagyon tetszik neki. Megérkeznek a desszertjeink, de ő még mindig a hasát fogva nevet és a könnyeit törölgeti. Annyira szép így is! 

 - Jaj, ne haragudj - kapkod levegő után. - Bocsi, csak elképzeltem és ez nagyon vicces volt!

 - Nem gond, most te jössz!

 - Oh - hagyja abba egy pillanat alatt a nevetèst. - Muszáj?

 - Naná! Alig várom!

Gondolkozni kezd, de inkább úgy tűnik, mintha az időt szeretné húzni. Eszik a fagylaltból, majd sóhajtva elkezd mesélni.

 - Volt egy srác. Rengeteget e-maileztünk, de sokáig nem volt alkalmunk találkozni - kezdi, bennem pedig rossz érzés ébred fel újra. - Egyik nap megadta a számát, hogy hívhatom bármikor. Hajnali négyig fenn voltam, filmeztem és elalvás előtt a telefonom névjegyzékében bámultam a nevét meg örömködtem. Akkor kaptam új telefont és nem tudtam még kezelni. Véletlen felhívtam. Szerencsére nem vette fel, hisz szinte azonnal kinyomtam. Másnapra el is felejtettem, de akkor írt, hogy ne haragudjak, hogy nem vette fel, de arra ébredt. Aztán a közös barátunk mesélte, hogy neki panaszkodott, hogy nem gondolt engem ennyire rámenősnek. Gondolhatod, milyen kínos volt - pirul el és én hamis nevetés közben reménykedem, hogy a pirulás a történet miatt van, nem a srác miatt.

 - És vele mi lett? 

 - A sráccal? Seggfej volt, átvágott. Volt még három lány tartaléknak. Furán értelmezte a párkapcsolat fogalmát - mondja ki semleges arccal.

 - Mekkora barom! Egy ilyen lányt otthagyni! - csúszik ki a számon.

 - Nem sajnálom. Így kellett lennie, legalább rájöttem, hogy nem kell mindenkiben bízni. 

 Innentől semleges témákról beszélgetünk és az óra elteltével lassan sétálva indulunk vissza a hotelbe. Szent a béke. 

 - Kérdezhetek valamit? - jut eszembe hirtelen.

 - Bármikor - mosolyog.

 - Azt mondtad tegnap, hogy örömödben ugrottál Lou nyakába. Mitől lettél ilyen boldog? - mondom ki és félve várom a választ, mert ugyan Louis elmondta, én tőle akarom hallani.

 - Felhívott Luke Turner. Vacsorázni hívott, ha Párizsba megyünk - mosolyodik el, nekem pedig azonnal végeszakad a jókedvemnek. 

 - Tetszik? 

 - Nem tudom - feleli. - Valójában a kedvenc színészem. Elég furcsa lesz vele randizni.

 - Hát sok sikert hozzá - mosolygok kényszeredetten, aztán végre megérkezünk a szobája elé. 

 - Köszönöm ezt az órát - ölel meg, én pedig a derekát átkarolva az arcom a hajába fúrom és azzal a levegővel felelek.

 - Én köszönöm.

Sziasztook! Itt az új rész! Remélem elnyeri a tetszésetek! Írjatok komit, már csak azért is, hogy tudjam, mi tetszik! Puszi: A. xx